2011. július 16., szombat

Mi legyen a lebeszélés ördögével?

Mi is az a lebeszélés ördöge? Bizonyára ismered. Ott van benned, bennem. Hiszünk valamiben, érezzük az ötletünk nagyszerűségét, van bennünk vágy, már akár a környezetünk is támogat a változásban, változtatásban, belevágásban, indulásban.... aztán mégis történik valami.
Ördögünk akcióba kezd és beindul a lebeszélő. :) Ismered?
Azon gondolkodtam, hogy mennyire merjük bevallani, hogy félünk? Honnan jön a félelem? Milyen hiedelmek bénítanak le? Ha egy másik világ gyermekeként szocializálódunk, talán másképp lenne? Nem is ismernénk a lebeszélés ördögét? Nézzük az amerikai iskolarendszert. Valahol az alapoknál már táplálni kezdik a gyerekek tudatát, hogy mennyire értékesek, nagyszerűek... és ezt ők szépen el is hiszik. Ezer irányból bírálhatnánk az amerikaiakat, de az önbizalom építés kérdéskörben szerintem elvitathatatlan érdemekkel büszkélkedhetnek. Ne de mi itt élünk, itt álmodozunk és itt kezdünk bele bármilyen célunk megvalósításába. Ha belekezdünk. Mitől fog akkor ez a neveltetési mizéria megváltozni? Ki szakítja meg a láncot? Ki ismeri fel, hogy adja tovább gyermekinek azokat a félelmeket, amelyeket évtizedekig hallgatott szüleitől, nevelőitől? Valakinek lépnie kell! Ébredjünk már fel! A lebeszélés ördöge nem is létezik. Csak azt hisszük, hogy igen. Egyszerűen kérdőjelezzük meg a létezését és meg fogunk lepődni!

Mi fog történni?

Most akkor annyi a poénnak? Nem is akarod kipróbálni?
Hát jó. :)
Az fog történni, hogy megkérdezed önmagadtól, hogy ez tény?
És akkor azt válaszolod, hogy nem. És akkor meg kell válaszolnod az összes többi kérdésedet is.
De ez már egy újabb történet lesz!










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése